Ma volt az eddigi legrosszabb napunk, mióta itt vagyunk. (Barbinak meg nekem, ezt megbeszéltük hazafelé.) Rosszabb, mint amikor még nem volt munkánk. Ma végeztünk a székmosással, és utána csapatokat alkottunk, hogy takarítsuk le a lépcsőket. A Barbival annyira együtt akartunk maradni, hogy a végére hárman maradtunk, és háromfelé kellett mennünk, szóval nem is együtt voltunk, ráadásul én bekerültem a lehető legrosszabb csapatba a lehető legrosszabb emberek közé. És most reménykedem, hogy ők nem olvassák a blogomat, mert akkor nem fognak kedvelni. Nem is maradtunk ma túlórázni egyébként, hazajöttünk, hogy tudjunk mosni meg pihenni, mert nagyon ránk fér.
Ebédszünet után elbambultam, és a Dóri visszabámult, és elkezdtünk farkasszemet nézni. Csakhogy én nem gondoltam rá, hogy itt nagyon fúj a szél, és kontaktlencse van a szememben. A versenyt meg nem akartam abbahagyni, mert nem gondoltam, hogy baj lesz, de egyszer csak észrevettem, hogy szúr a bal szemem. Kiesett a lencse, és kiszáradt, és se nálam, se senki másnál nem volt folyadék, úgyhogy ki kellett dobnom, mert teljesen tönkrement. 2 napja kezdtem el használni, és a másikat kidobtam a kukába, szóval most nincs bal lencsém. A nap hátralevő részét úgy töltöttem, hogy csak a jobb szememben volt lencse, és így az egyensúlyom sem volt a legjobb, nagyon sokszor majdnem leestem a lépcsőn. És ezek nem kis lépcsők ám, majd meglátjátok, 1 hét múlva PÉNTEKEN!!! (Csak közlöm egyébként, hogy a pekingi megnyitó nincs fent youtube-on, szóval könyörgöm, mondjuk apa, ígérd már meg, hogy felveszitek nekem a közvetítést!!!!!!)
Ma kaptunk a szobába zárható szekrényeket, de egyelőre nem tudom eldönteni, hogy mit lehetne belerakni, mert elég érdekes. 12 részes tároló valami, nem vagyok biztos benne, hogy ki fogom használni az előnyeit. :D
A jó hír viszont, hogy kaptunk új beosztásokat, és sokkal több napot és órát kaptam, mint előzetesen. A hiba csak ott van, hogy majdnem minden nap hajnali 2-ig vagyok beosztva, szóval reménykedem, hogy lesz társaságom is, mert azért félnék egyedül hazasétálni. Szabadnap 5 darab van benne, de elég rossz elosztásban, úgyhogy most leleveleztem az angolokkal, (igen, én, egyedül, angolul, szinte google nélkül :D) hogy azokon a napokon is dolgozhatok -e, és egyébként tök jó fejek, mert 3 percen belül válaszolgatnak a leveleimre. Szóval talán még több munkám lesz, ami azt jelenti, hogy talán tényleg jól fogok kijönni a végére. Na persze nem annyira, mint otthon terveztem, de egy buli talán bele fog férni a nyár végén. :D
Így már csak azt nem tudom, hogy mikor fogok elmenni ajándékokat vásárolni. Egy ajándék már megvan, egészen pontosan anyáé, amiről annyit árulok el, hogy nem vásároltam, és amíg nem adom oda neki, én fogom használni, (illetve már használom is,) de a többi legyen meglepetés! :) Még a Barbival nagyon sok elintézni valónk lenne itt, mert én személy szerint nagyon szeretnék elmenni a King's Cross pályaudvarra (persze csak azért, hogy anyának és apának lefényképezzem az itteni vasutat), és egy csomó ingyenes múzeum is van, amit szeretnénk megnézni. Talán majd 13-án, hazautazás előtti nap megejtünk még egy jóóóó nagy kirándulást. :)
Félidőnél tartunk egyébként, holnaptól már több idő van a hátunk mögött, mint előttünk. Lehet tervezgetni a menüt, hogy mit főztök, meg minden ilyesmit! :D A képeslapokat anyáéktól kapom e-mailben minden nap, és nekem EGYÁLTALÁN nincs elegem belőle, szóval jöhet még! :))) Na csóóókszi
