Ezek vagyunk mi. A munka hősei. Tegnap ugyanis bementünk dolgozni szokás szerint reggel 8-ra, és Harry, az egyik főnökünk megkérdezte, hogy ki akar maradni 10-ig. Mármint, nem 2 órát, hanem 14-et, tehát 22-ig. Mi meg úgy döntöttünk, hogy miért is ne, szóval beálltunk a kemények közé. Aztán mentünk is dolgozni, nem is részletezem, mert nem volt túl izgalmas, kivéve, hogy nagy próba volt este, szóval a díszletek is kint voltak ott, ahol söprögettünk, és annyit talán elárulhatok, hogy nagyon sok ágy is szerepet fog kapni a műsorban, és csináltak könyveket is hozzá, és a Barbival nagyon rosszak voltunk, és mindent megfogdostunk, meg megnéztük a könyveket, meg minden ilyesmit megcsináltunk. Azt is elárulom, hogy nagyon sok dob is lesz, ami nem is dob, hanem kuka, és a Barbi DOBOLT az egyiken. Szóval ő egy sztár. A tegnapi nap másik különlegessége, hogy nem esett az eső, hanem sütött a nap. A főnök meg nagyon rendes volt, először azt hitte, nem tudunk angolul, aztán végül engem nézett ki, hogy beszéljen hozzánk, és nekem mondta el a feladatot, meg mondta mindig, hogy „perfect! J” Ami elég menő volt.

Aztán jött a naplemente…

…és elkezdődött a jelmezes próba. Itt épp Barbival, és 2 indiai sráccal a lépcsőket takarítottuk. Fél szemmel a próbát néztük, fél szemmel meg a korlátokat. Aztán annyira sok minden kezdett történni egyszerre, hogy már két szemmel néztük a próbát, legalábbis én, olyannyira, hogy megfeledkeztem róla, hogy ezek a székek billenő ülőkések, és le akartam ülni, amíg lemosom a korlát alját. Sikerült leülni, két sor közé a padlóra, egy szívrohammal kísérve, aminek a végeredménye egy csinos kis seb lett a bal felkaromon. :D Úgyhogy ezek után gyorsan végigszaladtunk a korlátokon, utána leültünk az egyik sorba, és egy órán keresztül (természetesen ezt is fizették) néztük a próbát, utána még 5 perc 22 másodpercet dolgoztunk, majd megint fél órát nézelődtünk, utána hazamentünk. Készítettünk képet magunkról, éjszaka, a próba fényeivel, (a képen látható :)) ami azért elég király, ugyebár. Annyit tudok mondani, hogy annyira sok dobos ember szerepel, hogy amikor nekiállnak, remeg az egész stadion. De szó szerint, igazából, nagyon durván lehet érezni. Mi beleborzongtunk a Barbival. Sőt, igazából olyanok voltunk, mint valami idióta kisgyerekek, tátott szájjal, sikítozva néztük végig, meg majdnem elsírtuk magunkat, olyan jó volt. És visszavonom azt a korábbi kijelentésemet, hogy ízléstelenek a lámpák. Nem azok, csak eddig nem láttam olyan működés közben, ahogyan az ki van találva. Eszméletlen.

A baj csak az volt, hogy aludni elég keveset tudtunk, és ma megint mentünk 8-ra dolgozni. Azért a 14 óra akkor is 4 óra, ha közben ültél egy órát, úgyhogy a lábaim elkezdtek velem kiabálni, hogy ne használjam őket, mert nem bírják tovább a terhelést. De nem volt mit tenni, úgyhogy mentem ma is, de túlórázni nem maradtunk. A reggelünk viszont legalább nagyon viccesen indult. A Tom nevű főnökünk tartott egy kis kvízjátékot, amíg vártuk, hogy megérkezzenek a tiszta egyenruhák. Van mindig kirakva pár doboz reggel, amiből vehetsz, amit csak akarsz, van benne chips, csoki, meg alma. Tom magához vette a csomagokat, és elkezdett kérdéseket feltenni. Például, hogy tippeljük meg, hogy ő hány éves, vagy Harry hány éves, meg a többi főnökről, meg ott dolgozókról kérdezgetett, meg általánosabb kérdések is voltak, és aki jól válaszolt, kapott valamit. A ciki rész ott kezdődött, mikor megkérdezte, hogy hol él Harry (mármint nyilván amikor nem itt. :D), és rögtön rávágta valaki hogy Spanyolországban. Merthogy ugye az összes főnök le lett ellenőrizve facebookon, minden kép, meg minden adat megvan mindegyikükről, szóval az ilyen kérdések nem jelentettek kihívást, ők meg persze néztek csodálhozva, hogy ezeket mégis honnan tudjuk. A legviccesebb meg az volt az egészben, hogy Spanyolországot egy srác tudta, és utána mondta, hogy „jóóóhogy tudom, egy hete minden csajtól ezt hallgatom!” Én is nyertem díjat, kettőt is. Egyszer kitaláltam, hogy Tom 25 éves, egyszer pedig akkor kaptam almát, amikor az volt a kérdés, hogy „Ki tűnik a legvidámabbnak?”

Ma volt időnk elmenni vásárolni, mert ugye nem maradtunk tovább. Az a cipő, amit otthonról hoztunk, sajnos már nem működik, illetve nagyon rosszul, úgyhogy a Barbival ketten vettünk olyan akcióban, hogy kettőt kapunk 8 fontért. Lehet, hogy még haza is viszek ilyet, mert még tetszik is. :D

Kicsit körülnéztem ma, mert felépültek teljesen a büfék, mármint be is rendezkedtek, és kikerültek az árlapok…  Elég félelmetes volt meglátni, hogy mi olyan vizet kapunk minden nap, amit az emberek 1 font 60-ért (567 ft, 360ft/font-os árfolyamon számolva) fognak megvenni, hogy egy üdítő 2,3 font (828 ft), egy sör vagy egy cider 4,3 (1548 ft), és 1,75 dl bor 5,2 font (1872 ft) … A kaják is nagyon durva árakon kaphatók.

Holnaptól (mivel a Barbi is cserélt műszakot) délután 4-től fogunk legtöbbször dolgozni, és hajnali kettőig maradunk majd. Kedden szabadnapunk lesz, ami eléggé ránk fér, főleg, hogy valószínűleg utána már nem nagyon lesz az Olimpia végéig (illetve nem szeretnénk), és sok órákat szeretnénk dolgozni, úgyhogy össze kell szednünk magunkat. J csók mindenkinek ;)