Sikerülhet Londont kitakarítani?

Egy utolsó bejegyzéssel úgy éreztem, tartozok mindenkinek, akivel esetleg nem találkoznék az elkövetkezendő időszakban. Na nem, mintha olyan fontos lenne, de azért mégiscsak. :)

Szóval hazaértünk Magyarországra. AZ utolsó városnézős napból semmi nem lett, csak ismételt laza pénzköltés, meg a függő dolgaink elintézése, és egy forrócsoki Jamienél. :) Hűtőmáges mégis találtam, kiderült, hogy körülbelül hétszázharminchatezerszer sétáltam el mellette, de sebaj, legalább meglett. 

A pakolás elég nehézkesen jött össze, mert sehogy se akartunk beférni a 20+10 kilóba, de nagy nehezen összehoztuk. A reptéren nem volt semmi gond, bár utólag belegondolva elég felelőtlenek voltuk, mert egy olyan pasira bíztuk a csomagunkat egy időre, akit fél órája ismertünk, de szerencsére nem volt gáz, így baj nélkül tanulhattunk a hibánkból. A repülőút elég jó volt, bár jobbra számítottam, felszállásnál a Barbi ült az ablaknál, leszállásnál meg már én, így elég szépeket láttuk mindketten. A beszállásnál azért rossz volt, mert nagyon sokáig nem engedtek fel a gépre. Ráadásul a biztonsági ellenőrzésnél a Barbit meg is motozták, úgyhogy neki is kijutott a jóból a végére. :)

Mikor leszálltunk, megkaptuk a csomagjainkat, utána már szinte nem is láttam a Barbit, mert amint meglátta Árpit, aki jött érte, már rohant is, vissza se nézett. :) Szerencsére engem is ott várt már Áron, egy gyönyörű csokor virággal, és végre elvette tőlem a nagyon nehéz csomagjaimat, úgyhogy már teljese jól voltam. Mikor odaértünk hozzá, ott várt egy gyönyörűen megterített asztal a(z általam előre megrendelt) melegszendviccsel, mécsesekkel, egy másik csokor virággal, pezsgővel... Szóval jó kis első vacsora volt, olyannyira, hogy utána élig fel se keltem. :) Ma is már intézkedtem, és most már csak azt várom, hogy a csajokkal is találkozzak, és holnap meg menjek haza Halasra, mert már szinte el is felejtettem, milyen ott. :) Kicsit vegyes érzéseim vannak most az egésszel kapcsolatban, még nem egészen sikerült hazaéri, álmomban még ott voltam, de nagyon örültem, hogy itthon keltem fel. :) Az anyagiakról még nem tudok beszámolni, majd jóóó sok papírmunka után látom a végleges eredményt, de azért azt hiszem, mindenképpen megérte, mert azt hiszem, az élményt nem lehet kifizetni. :) Na csók mindenkinek :)))

A tervezett programjainkból mindezidáig csak a pénzköltés valósult meg. Az sem ott, ahol terveztük, csak a plázában, de ott nagyon sikeresek voltunk. Főleg, hogy a legvégén, fél 10 felé (este), épp zárás előtt rátaláltam a TÖKÉLETES boltra, ahol gyönyörű dolgok voltak, nagyon olcsón. Szóval ott költöttem sok pénzt, meg előtte vettem még olyan fekete vászoncipőt is máshol, még olcsóbban, mint az elsőt. Boldogra vásároltam magam. :D Az utolsó bolt előtt egy kávét is megittunk a Costa coffee-ban, és az ablak mellé ültünk, és onnan pont ráláttunk Jamie Oliver éttermére, és akkor szomorúak lettünk, mert rájöttünk, hogy oda kellett volna beülni forrócsokizni. Akkor viszont nem találtuk volna meg ezt a remek boltot, úgyhogy annyira mégsem nagy baj. Viszont hűtőmágnest nem lehet kapni sehol a környéken. Nem tudom, így hogy viszek haza. :S

Este fél 11 felé értünk vissza a táborba, már nagyon nagy buli ment, mert nagyon sokan mennek haza ma. Mi is beszálltunk, szóval ma kicsit nehézkesen indult a reggel. :D A pakolás még mindig sehogy sem áll, egy darab ruhát sem raktam még össze. Mosni is kéne, de nem visz rá a lélek. Anya, lehet, hogy hazaviszem a mosnivalót. Bocsi.

Egyébként azt tegnap elfelejtettem leírni, hogy egy hős vagyok. Találtam egy telefont a záróceremónián, és (na jó, kicsit rossz voltam, mert egyet azért telefonáltam róla) utána megnéztem a névlistát, és valami orosz volt, és nem tudom, hogy van oroszul az anya meg az apa meg az ilyenek, semmi ilyen nevet nem találtam benne, de az smseit elolvastam, és kiderült, hogy van egy fiú aki tetszik neki (ezt egy másik fiúval sms-ezte le), így írtam annak a fiúnak, aki tetszik neki, hogy mit csináljak a telefonnal, meg tudom -e találni valahol ezt az embert, akié. Először írta, hogy hagyjam az információnál, de utána nem sokkal írt, hogy hol vagyok, és lebeszéltük, hogy akkor találkozunk. Úgyhogy visszaadtam a telefont (és utána láttuk a srácot, hogy belenéz a telefonba :D), ki is akarta fizetni a fiú, kis fiatal gyerek volt egyébként, kicsit szerencsétlennek látszott, de aranyosnak. Szóval nem fogadtam el pénzt, jót tett a lelkemnek ez a jócselekedet.

A guidinggal kapcsolatban is rendeződni látszanak a dolgok, mert tegnap pár e-mail váltás után odamentem személyesen a képviselőhöz, és végighallgattam, és ő is végighallgatott, és azt mondta, hogy igazam van, de következetesnek kell lenni meg blabla, de majd otthon külön foglalkozik velem mert ő is jogosnak érzi amit mondok. Szóval nem fizetek, hazamegyek, és onnan már könnyebb lesz. :) Szurkoljatok, hogy a repüléssel ne legyen gáz, meg hogy mindent haza tudjak vinni! :) MÁR CSAK 1 NAAAP!!!!!! :DD 

Vééégre ez is elérkezett, hajnali kettőkor eldobom a seprűt/zsákot/wc-kefét/bármi eszközt, ami épp a kezemben van, és ROHANOK haza. Illetve nem haza, hanem a Barbival körbejárni az egész Olimpiai Parkot éjszaka, és fényképeket készíteni mindenhol, utána aludni. Egyébként meg holnaputánután már Magyarországon vagyok. :)

Ma lesz a záróceremónia, ami nagy meglepetés lesz, mert még egyszer sem láttam senkit próbálni. Állítólag nagyon nagyon sok fellépő lesz, (és nagyon sok ember), és Mohamed megígérte, hogy ma mehetünk szemetet szedni. (Bár már nem igazán hiszek az ígéreteinek.) Annyi mindent kéne az ez után következő 3 napban csinálni, hogy nem vagyok egészen biztos benne, hogy minden sikerülni fog, de azért megpróbáljuk belesűríteni a programba. A pénzköltés rész menni fog, attól nem félek. :D Tegnap egész jó nap volt, mert a Water Polo arénából jöttek az emberek segíteni, mert nekik nem volt már verseny tegnap, és így végre találkoztam az egyik szobatársammal, Mariannal, akivel soha nem láttuk egymást, mert ő korán ment dolgozni, én meg későn érkeztem. Így egész nap együtt dolgoztunk, és ment az idő, amíg ott volt. :) Utána elég szenvedős volt, de a "már csak egy nap" skandálása tartotta bennem a lelket. Azt hiszem, az eddig elmaradt bulik ezek után be lesznek pótolva rendesen, bár még nem érzem az erőt, hogy elinduljak... :D

Ha valaki kifejezetten Angliából szeretne valamit kérni, az még most szóljon, mert akkor valahogy megoldom, hogy beleférjen valamelyik csomagomba, de ne essetek túlzásokba azért! :D na csók :)

U.I.: bocsi, ez a tegnapi post, csak elfelejtettem élesíteni. :D a mai lejjebb olvasható ;)

Valahogy mindig együtt járnak. Először azt hiszem, részletezem a tegnapi napot, aztán egy közös kis brainstormingra invitálok mindenkit, hogy mégis mi a csudát csináljak most.

Szóval ezennel kijelenthetem, hogy soha többé Londonban férfi wc-pucolás (azt hiszem, ezt így kimondhatom), nem dolgozom többé az Olimpiai Park területén, és úgy egyáltalán, nyárra végeztem a Londoni munkával! :) Nagyon izgalmas utolsó nap volt, mert úgy kezdődött, hogy a bejutásnál a detektoros kapu besípolt (most először). Így megmotoztak, és persze nem találtak semmit, de legalább ez is megvolt. :D Aztán nem nagyon csináltunk semmit egész nap, viszont néztük a záróceremónia próbáját, így láttuk élőben a Spice Girls-t, meg csomó sztárt, akiket egyáltalán nem ismerek, de mindegy. :D Este a Take That-et láttam élőben, meg voltak azok a fiatal fiúkák is akik valami tehetségkutatót nyertek itt, és nyálas zenéjük van, de én nem ismerem őket. Voltak, akik Naomi Campbellel fényképezkedtek, meg Geri Halliwellel, meg találkoztak Russel Brandtel. Elég nagy sztárparádé volt, meg nagyon jó volt maga a buli, mert az volt a téma, hogy 50 év angol zenéi. (Szóval Csilla, neked mindenképp ajánlom megnézni, meg úgy mindenkinek. :D) Most annyira nem tudtuk nézni sajnos, mert voltak ott nagyfőnökök, és mondták, hogy hazaküldenek, ha rajtakapnak, de azért bele-bele pillantottunk a minket érdeklő részekbe, és utána sem kellett wc-t pucolnunk, pedig amikor mentünk a találkozóra (és láttuk Taio Cruzt), akkor azt hittük, azt kell. De mehettünk lelátózni. Így gyűjtöttem olyan bort, amit itt árulnak, és valami dél-afrikai fehérbor, de nagyon rossz íze volt, úgyhogy nem ittam meg. 

Miután hajnali kettőkor aláírtuk a time sheet-et, hogy kicsekkoltunk, elindultunk felfedezni a park azon részeit, amiket még nem láttunk. Ez annyira nem jött össze, mert nagyon fáradtak voltunk, viszont fényképezkedtünk, és jött arra egy kis buggy-n (kis autó, amivel a fontos emberek közlekedhetnek a parkon belül) 2 mentős, vagy security-s, és beleintegettek a képbe, aztán megkérdezték, hogy látszanak -e. Így megkértük őket, hogy vegyenek már el minket a nagy képernyőhöz, mert oda szeretnénk menni. Elvittek a Velodrome-hoz, ahol nem engedtek be a biztonsági emberek, de mindegy is volt. Szóval sétálgattunk, és visszafelé leheveredtünk egy kicsit a fűve a nagy képernyőnél, ami mellett a háttérben látszott az Olimpiai Falu, szóval elég idilli kis kép volt, néma csönd, sötét, Olimpiai Park, a fű és a frissen megmunkált fa illata, egy pohár fehérbor. Én átéreztem a pillanatot. :) 

Aztán hazamentünk, fürdés, alvás, és úgy volt, hogy ma felkelt egy lány, (aki a PatyiVirág iskolájába járt, évfolyamtársak voltak, és franciás volt, és Babocsay Dóra a neve :D) és elmegyünk Camden Town-ba vásárolni, mert az olcsó és minden van. Csakhogy nekik is tegnap volt az utolsó munkanapjuk, így ezt megünnepelték, és nem tudtak felkelni, így ők sem mentek el. Tehát marad a Westfield, majd nemsokára oda megyünk vásárolni. :)

Én arra keltem, hogy csörög a telefonom. Fél egykor. Mikor megnéztem, már 2 nem fogadott hívásom volt egy olyan számról, amit én nem ismerek. Gondoltam, visszahívom, mert fontos lehet. Így, miután kicsit felkeltem, visszahívtam, és TUDTAM, hogy ezt kell tennem, mert pontosan ebben a hívóban reménykedtem. Ugyanis, egy kis előtörténet: néhány napja kaptam egy e-mailt az Esztytől, amiben Corvinusos szakmai gyakorlati helyes állásajánlatokat küldött nekem, és gyorsan el is küldtem az önéletrajzomat, hogy jelentkezzek pénzügyi asszisztensi pozícióra. Ők hívtak fel. Jövő hét szerdán állásinterjúra megyek Diósdra. Szóval most az egész tervezett programomat át kell gondolnom, de ez már eggyel jobb, mint eddig volt. :)

Aztán jött a rossz hír. Írtam a guidingosoknak, hogy nem tartom még mindig jogosnak a megállapított összeget, és engedjék el, amire azt írták, hogy következetesnek kell lenniük, nem engedhetnek belőle, és ha nem fizetem be holnap délig a 45 fontot, akkor ismét 100 fontot fognak tőlem követelni. Na most az a kérdés, hogy ha nekem csak a facebook-os ígéreteik állnak rendelkezésemre, valamint egy e-mail, amiben beismerik, hogy nem teljesítették kielégítően a szerződésben leírtakat, akkor megtehetem, hogy nem fizetek nekik, és várom türelemmel a jogi utat? Mert nem az összeg a lényeg. Van 45 fontom. De azt tanultam, hogy sose lehetek olyan gazdag, hogy a semmire dobjam ki a pénzt. Majd most mindjárt odamegyek a csajhoz, akivel eddig e-maileztem, hogy most mondja már meg, hogy mit tegyek. Mert van egy csoport, akiknek nem kell fizetni semmit: Azok, akik kiköltöztek a táborból, Tök mindegy, hoy 1 hete, vagy 1 hónapja, nekik nem kell fizetni. Majd most megkérdezem, hogy ha most kiköltözök, akkor nekem is elengedik -e a 45 fontot is. Várom a jobbnál jobb ötleteket! :) Holnapután otthon leszünk! :)

Ma sem fog összejönni a rendes bejegyzés, de legalább a bankszámlanyitás el van intézve. A guidingosok azt mondták, hogy 100 helyett 45 font. A jogászaimat kérdezem, (mivel nem szeretnék fizetni továbbra sem, mert van akinek elengedtéka  teljes összeget) hogy elmehetek -e a jogi útra terelésig, vagy mi legyen? 

A következő bejegyzésből előzetes: A Stadionban a Pars Krisztiánnak szóló Magyar Himnuszt egy VIP páholyból énekeltem, és könnyeztem végig. Láttam Tony Parkert. Majdnem nekimentem egy másik francia néger kosarasnak.  Láttam Bolt 100 m-es, és 200 m-es futását is. Na de többet nem is írok, mer holnap nem lesz mit. 

csók mindenkinek :)

Halihó mindenki, nincs semmi baj, csak azt hittem, hogy ma majd tudok írni rendesen, de tegnap közölték, hogy ma is egyre kell menni, nem 4-re. Szóval ma sincs se bankszámla, se blog. De kitartok, és holnap TALÁN. Legalább így már majd' mindenki ajándékát összeszedtem. :D csók

A mai nap nagyon nagyon nagyon rosszul indult. Kiderült, hogy a busz, a mivel mennénk haza, csak egy nappal később indul, Tudom, hogy ez nem sok, de én mindjárt meghalok. Nem bírom ki itt tovább. Komolyan, hányok az egész helytől. Ha még egy napig ezt a kaját kell ennem, ha még egy napig ezekben a zuhanyzókban kell fürödnöm, meg fogok őrülni. Ráadásul a Toffifee sem lesz elég. Illetve, valószínűleg egy nappal tovább ígyis-úgyis maradnom kell, de ha egy nappal később jutok haza, és egy nappal később történik minden, mint ahogy elterveztem, azt már nem biztos, hogy kibírnám. Ezért néztem is repülőjegyeket, és remélem, hogy mindjárt beszélek apával, és megmondom, hogy foglaljanak nekem, mert azt hiszem, hajlandó vagyok rákölteni a fizetésemből ilyen kényelmi szempontokra. Még nem tudom pontosan, hogy melyik repülővel éri meg legjobban, ebben nem vagyok túl profi sajnos. Remélem majd sikerül.

Tegnap egyébként megint 12 órát voltunk dolgozni, most voltunk a VIP részlegen is ablakot pucolni, anyának el is raktam a rongyot, bár ez is meglepi lett volna, de most inkább kikotyogtam. :D Kincset keresni csak egyszer voltunk, mert Mohamed nem engedett el este, wc-t kellett pucolni. Még ott voltak az emberek, amikor elkezdük a takarítást, és férfi wc-t kaptunk elsőnek. Mikor már bent voltunk, és a rács be volt csukva, hogy ne jöjjön be senki, akkor azért még bejött 2 részeg fickó, mondván, hogy ez férfi wc, senki ne mondja nekik, hogy nem jöhetnek be. Szerencsére én közel álltam az ajtóhoz, szóval ezen a ponton kimenekültem, de szegény Barbi bent maradt, és míg az egyik részeg elkapta őt, és elkezdett vele táncolni, a másik letolta a gatyáját a piszoár előtt. Én ezt csak fényképen láttam, de szegény Barbi élvezhette a teljes panorámát. Az est további gusztustalanságait nem is részletezem, így sem túl kellemes olvasmány a mai bejegyzésem.

Annyira elkeserített ez a hír, hogy még egy napig itt kell lenni, hogy nem is mentem el a bankba, bár ez még változhat, ha egykor elindulok, akkor még lehet, hogy odaérek, csak nem tudom, meddig van nyitva. Ahh, megnéztem, ma nincs is nyitva. Milyen jó, hogy nem mentem el. Most nagyon szenvedek, tényleg. Na nem baj, ma csak délután 4-re megyünk dolgozni, és hajnali 2-ig leszünk, az csak 10 óra. Haza akarok menni, és RÁNTOTT HÚST enni, meg tojásosnokedlit, rendes kádban akarok fürdeni, és nosztalgikusan visszagondolni erre a borzalmas munkatáborra. Valaki szabadítson ki!!!!!!!!!

Ennyi idő van ugyanis hátra a hazaindulásig, és még rengeteg, rengeteg, rengeteg feladat. Új bankszámlát kell nyitnunk, meg kell beszélnünk ezt az adózás dolgot, és mindemellett minden nap kell járnunk munkába. Most pillanatnyilag a beosztás mellett nem nagyon van időnk élni, fél órája keltem, és negyed óra múlva már készülődnöm kell, mert délután egytől hajnali egyig dolgozunk. Ez tegnap is így volt. Így olyan fél 3- háromnegyed 3 között sikerült ágyba kerülni, tehát annyira nem sok ez a 11-ig alvás, mint ahogy hangzik. Bár ez még mindig sokkkkal jobb műszak, mint amikor reggelre kellett járni. Még mindig utálom a koránkelést. Főleg, mert aki a beosztásokat csinálta, egyáltalán nem törődött azzal, hogy legyen időnk megszokni bármely műszakot is, és egyik nap dolgoztunk 2-ig, aztán másnap déltől, harmadnap meg már 8-tól, 2 napot. Az utolsó a csütörtök volt, és az volt az eddigi talán legborzalmasabb napom. Olyan volt, mint az iskolában a nyári szünet előtt, amikor senki nem akar már tanulni, én sem akartam dolgozni. De sajnos nem volt mit tenni, bár nagyon jó fej csapatvezetőm volt, úgyhogy nem erőltettem nagyon meg magam. túlóráznom viszont kellett sajnos, de azért kibírtam. 

Tegnap meg műszak elején kb 2 órán keresztül nem csináltunk semmit, mert arra vártunk, hogy kiürüljön a lelátó, hogy tudjuk szedni a szemetet. Kalapácsvetés selejtező ment egyébként, egy magyar jutott be a legjobb dobással, szóval gratulálok neki is! :) Akkora a stadion, hogy körülbelül 1 órába telik végig ROHANNI rajta, szemetet szedve. Meg egy hatalmas adag hátfájásba, mert ugye végig hajolgatsz. Viszont találtam egy esernyőt, ami 34 (igen, harmincnégy) Euróba került. Valaki otthagyta, még az árcímke is rajta volt, szóval most van egy menő esernyőm. :D

Rájöttem, hogy senkinek nem fogok ajándékot venni, mert itt annyira menő dolgokat lehet találni, hogy mindenki egy kincset fog kapni. :) Mert este is szemetet szedtünk, miután egész nap söprögettem a stadion körül, és megtaláltam a Nóri ajándékát is. :D

Na, most rohanok dolgozni, holnap később kezdünk, úgyhogy lesz időm írni rendesen. :) csók mindenkinek

Remélem ti is láttátok! Nagyon nagyon szépet úszott Gyurta Dani, és nagyon nagyon hangos volt a magyar sereg itt a táborban az ebédlőben. Néhány munkatársam belógott az élő menetre, és a helyszínen nézték a versenyt, ami elég menő azért. :) Tehát megvan a második arany is, ami remek, szerintem. :)

Tegnap nem mentünk el messzire, sem NIN-t csináltatni Barbinak, sem a közönségtalálkozóra, hanem helyette elmentünk pénzt költeni. Rengeteg pénzt. Annnnnyira hiányzott már a vásárolgatás, meg a próbálás, meg a pénzköltés úgy egyáltalán, hogy 5 óra úgy elrepült, hogy szinte észre se vettem. :D Gazdagabb lettem viszont egy táskával, egy ruhával, meg hasonló csuda jó dolgokkal. Vettem Toffifee-t is, mert kitaláltam, hogy ha tegnaptól kezdve minden nap megeszek 1 szemet belőle, akkor mire elfogy, hazaérek. Aztán belegondoltam, hogy valószínűleg nem bírnám ki, hogy csak egyet eszek naponta, úgyhogy vennem KELLETT még egy Toblerone-t is. Az a jó ezekben, hogy mind mind csupán 1 fontba kerülnek. Még egy 36 darabos Strepsils-t is vettem, mert hol kapni azt otthon 360 ft-ért????? Egy új szemüvegtokra is beruháztam, amin nem volt árcímke, és mikor ezt a pénztáros meglátta, megvonta a vállát, és beledobta a zacsiba, így van egy ingyen szemüvegtokom is. :D

Ma újra mentünk dolgozni, egyre fárasztóbb ez a korán kelés, várom már, hogy újra délutánra járjunk. (Péntektől már ez lesz.) Reggel viszont megkaptuk a payslip-eket, és hát hadd ne mondjam, nagyon nagyon elszomorító volt, amit láttunk. Majdnem feleannyi pénzt kaptam, mint kellett volna, mert még mindig nem tudták feldolgozni azt a papírt, amit már négyszer leadtam nekik, és ami miatt nem kellene ilyen sok adót levonniuk tőlem. Szóval most nagyon szomorú vagyok, de majd holnapután munka előtt felmegyünk az office-ba, és mindent megbeszélünk. Az a baj, hogy most IGAZÁN nagy probléma, hogy nem tudok angolul, mert így kicsit nehézkes lesz lekommunikálni, hogy mi a helyzet az adóvisszatérítéssel, meg hogy hogyan állapítják meg a különböző járulékok összegét. :D Kb annyit fogok mondani, hogy "what's this?"  Remélem, ebből is megértik majd, hogy mit akarok. :D Ha nem, akkor majd azt mondom, hogy "What the f*ck is this s**t?" Ezt már biztos érteni fogják. :D

Ma bementünk a stadionban, és nagyon meglepődtünk, hogy 1 nap alatt, amíg nem voltunk ott, teljesen beépítették a pályát. Most már ott vannak a futópályák, meg a nagy gyepszőnyeg középen, és sportolók is jöttek ma megnézni, milyen lett. Sajnos senkit nem ismertem fel. A nagy kivetítőn viszont ment valami műsor, amit onnan a sajtószobából közvetítettek, és mi látszódtunk a háttérben a lelátókon a kis sárga mellényeinkben, ahogy dolgoztunk, nagyon vicces volt. :D Ez most rövid nap volt, mert nincs most sok munka, a versenyek péntektől kezdődnek, és majd akkor már lesz bőven tennivaló. Most meg nagyon álmos vagyok, szóval jóéjt mindenkinek. :)